Hányan mondták már, hogy csak fantazmagória, amit a csizmák szimbolikájáról gondolok?
Felidézni sem tudom. Nagyjából 2-4 ember mondta azt, hogy jól gondolom, hogy a csizmák, bizonyos csizmák hatalmi szimbólumok. Mit ad Isten? Pár napja Hankiss Elemér, szociológus könyvében találtam erős bizonyíték arra, hogy igazam lehet, ezenfelül az interneten is akad olyan forrás, ami tőlem teljesen függetlenül állítja egyes csizmákról, hogy az elnyomás és a hatalom jelképei. Minden forrásom azonban nem adhatom ki, hiszen a tudás akkor hatalom csak, ha kevesen tudják. Lássuk mit írt Hankiss 9 évvel ezelőtt a csizmákkal és a magassarkú cipőkkel, mint szimbólumokkal kapcsolatban, Az ezerarcú én című kötetében:
" És vajon a történelem folyamatán miért jött olyan gyakran divatba a magas sarok a női cipők világában? Sok oka lehetett és lehet. Azt szokták mondani, hogy a magas sarkú cipő növeli viselőjének erotikus kisugárzását, és ez valószínűleg így is van. De ez nem minden. A magas sarok és az elegáns, könnyű, szép ívű cipő úgy működik, mint az imént említett borospohár: elemel a nehézkes, poros anyagi világból, átemel az elegancia a szabadság, a könnyűség, a szellemiség világába. Furcsa kettős hatás érvényesül itt: a magas sarok egyszerre fokozza a cipő viselőjének auráját és szellemi mivoltát. (E két hatás összefonódása a parfümreklámok világában is gyakori jelenség.)
Mindezeken túl bizonyos korokban lehetett társadalmi oka is a magas sarok divatjának. Elképzelhető, hogy a nők jobb híján, magas cipősarokkal akarták megteremteni, a férfiak mellé emelni magukat. De ha valóban ez történt, akkor ezzel végül is csapdába sétáltak bele. Mert a társadalmi státusuk az elegáns hölgyeknek így csak szegényebb, kétkezi munkát végző sorstársaikkal szemben emelkedett, saját osztályuk férfiaiéval szemben nem. Sőt talán még értékesebb szexuális zsákmánnyá váltak. És ügyetlenebbé, magatehetetlenebbé váltak ( még szerencse, hogy itt mifelénk nem kényszerítették rájuk a férfiak, ugyanezzel a szándékkal, mondjuk a lábfejtorzítás barbár rituáléját is). A férfiak viszont maguknak erős, lapos talpú, súlyos csizmákat, bakancsokat csináltattak, amelyekben átcsörtethettek hegyen-völgyön, sziklán-sáron-vízfolyáson, s adott esetben segítségére siethettek a „gyengébb” nem bajba jutott, botladozó tagjainak. Lehet, hogy részben erre válaszoltak az utóbbi egy-két évtizedben a nők azzal, hogy nehéz bakancsokat és katonacsizmákat húzták föl még elegáns partikra vagy akár hangversenyre, operába menet is (bár talán azt sem bánták, hogy az otromba lábbelik még jobban kiemelték lábuk s lényük törékeny, elegáns szépségét)." - 94-95.pp.
